Karácsonyi fegyverszünet

Az első világháború – avagy a kortársak megnevezése alapján a nagy háború – egy négy évig tartó világméretű katonai konfliktus volt a 20. század elején, 1914 és 1918 között. A háborúban részt vett Európa csaknem összes állama, az Orosz Birodalom, Japán, az Oszmán Birodalom és az utolsó másfél évében az Egyesült Államok és számos kisebb állam is. A fő hadszínterei Európában voltak, de kiterjedt a Közel-Keletre, Afrikára és Ázsia egyes részeire. A történelem egyik legvéresebb háborújának számít a harctereken elesett 9 millió katonával és további 5 millió civil áldozattal, akik a megszállások, bombázások, éhínségek, járványok következtében veszítették életüket. Az Oszmán Birodalom által végrehajtott népirtások és az 1918-as spanyolnátha-járvány további milliók életét követelte.
Egy művész így képzelte el, hogy a fegyverszünet idején a katonák egymással szemben állva ünneplik a karácsonyt.
Egy hónappal az első világháború kitörése után gyűlt össze a konklávé. A 65 szavazásra jogosult bíborosból 60 személy vett részt a pápaválasztáson. Augusztus 31-től szeptember 3-ig tartott a konklávé, melyen végül – a politikai helyzet okán – diplomata pápát választottak. Giacomo Della Chiesa bíboros a XV. Benedek nevet vette fel Lambertini bíboros tiszteletére, mert két századdal korábban ő is Bologna érseke volt, és pápaként a XIV. Benedek nevet viselte. Habár az új pápa nem tudta megakadályozni a világháborút, mégis sikeresnek mondhatjuk kezdeti tevékenységét, mert arra buzdította a csapatokat, hogy legalább az ünnepekre álljanak le.
XV. Benedek pápa. A fotó forrása: Nicola Perscheid / Przystanek Historia
A pápa ajánlatát a katonai parancsnokok azonnal elutasították, de nem így tettek a csapatok, mert a kutatások szerint a nyugati front egyes területein egy időre elhallgattak a fegyverek. Ez volt az a terület, ahol a brit katonák álltak szemben a német hadsereggel.
Az első világháború során 1914. december 24-én nem hivatalos tűzszünet állt be a nyugati fronton szemben álló csapatok között, amíg a szemben álló felek katonái a karácsonyt ünnepelték. A tűzszünetben mindkét oldal részt vett, néhány forrás szerint a brit és a német katonák még barátságos focimeccset is játszottak. Ez állítólag nem egészen így történt, de az biztos, hogy legalább 100 000 ember állt le a karácsonyt ünnepelve.
Karácsonyi fegyverszünet. Ismeretlen szerző – Internet CC BY-SA 4.0
Karácsonyi fegyverszünet. Ismeretlen szerző – Internet CC BY-SA 4.0
A történészek sosem értettek egyet a karácsonyi fegyverszünet részleteiben, ezért biztosra nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt abban az időszakban. A legvalószínűbb az, hogy a nyugati front egyes területein az ellenséges lövészárkok nagyon közel estek egymáshoz, sokszor annyira közel, hogy a katonák hallották egymás beszélgetését. Ez a közelség talán lehetővé tette az „Élni és élni hagyni!” magatartást, ami azt jelentette, hogy még karácsony előtt is voltak olyan napok, amelyek fegyverropogás nélkül teltek el. Szenteste pedig együtt énekeltek az ellenséges csapatok angol, latin és német nyelveken. December 25 reggelén fegyvertelen katonák léptek ki a lövészárkokból, és – bár még mindig ellenségek voltak – mégis üdvözölték egymást a Senki földjeként kijelölt területen, és „Boldog Karácsonyt!” kívántak egymásnak. Ez sokat segített a katonáknak azokban a nehéz években, hiszen hideg és nyirkos lövészárkokban élték az életüket, hiába remélték azt, hogy legalább karácsonyra hazatérhetnek.
Brit és német csapatok találkoztak a senki földjén a nem hivatalos fegyverszünet ideje alatt. A senki földjén nem támadták egymást a katonák.
Karácsonykor mindkét fél kapott leveleket és ajándékokat a szeretteiktől. Erről brit oldalon V. György király gondoskodott, minden fronton harcoló katonának kapnia kellett valamit. A becsomagolt ajándékok egy része tollat, papírt és dohány rejtett. A Senki földjén lévő helyen pedig cserélgették az ajándékokat egymással az ellenséges csapatok. Ennél is elképesztőbb volt egy olyan beszámoló, amely szerint egy brit katonának egy német borbély vágta le a haját, aki szintén a fronton harcolt.
Futball emlékmű a National Memorial Arborétumban. Fotó: DeFacto CC BY-SA 4.0
A kis szabadság jól esett a folyamatosan veszélyben lévő katonáknak. Az ünnepek előtt egyes szakaszokon számos bombázás zajlott, ami rengeteg áldozatot követelt. Az elesett katonák holttestei napokig vagy hetekig hevertek a sárban, senki nem törődött velük. A leállás jó alkalomnak bizonyult arra, hogy összegyűjtsék a holttesteket, és eltemessék őket.
A brit és német csapatok eltemették az elesetteket.
A fronton nem mindenhol volt csend. A harc folytatódott olyan helyeken, mint például Nyugat-Flandria, ami a belga csapatok által védett rész volt. A BBC szerint távol a lövészárkoktól a német hadihajók olyan brit tengerparti városokra csaptak le, mint Whitby, Scarborough és Hartlepool. Ezek a haditengerészeti támadások több száz civil áldozatot követeltek, így nemcsak a katonák családjainak volt borzalmas karácsonyuk.
Karácsonyi fegyverszünet képeslap. Ismeretlen szerző – Internet CC BY-SA 4.0
A fegyverszünetet semmilyen szerződés nem előzte meg és amikor a parancsnokok értesültek arról, hogy egyes csapatok leálltak és az ellenséggel baráti beszélgetéseket, ünnepségeket tartottak, akkor irtó dühösek lettek a vezetők. Olyannyira, hogy a rákövetkező években a hadműveletek egyre hevesebbek voltak és hasonló spontán fegyverszünetre már nem került sor. Feljebbvalóik a tiszteket utasították arra, hogy a háború további részében maradjanak éberek, és gondoskodjanak arról, hogy hasonló jelenetek soha többé ne ismétlődjenek meg. Minden ilyen eseményt árulásnak tekintettek.
A karácsonyi fegyverszünetről számolt be a Daily Mirror, 1915. január 5, péntek. Fénykép: Ismeretlen szerző – Internet CC BY-SA 4.0
Több mint egy évszázaddal később az 1914-es karácsonyi fegyverszünet még mindig téma, hiszen a béke pillanatát mutatja be egy költséges és szörnyű háborúban. A katonák ünnepi hangulata és barátságos viselkedése talán joggal nyugtalanította a tisztviselőket, minden bizonnyal tartottak egy esetleges lázadástól. Ha hallanak róla azok a katonák, akik az ünnepi időszakban is harcoltak tovább, valószínűleg megzavarta volna őket ez az esemény.
Peter Knight és Stefan Langheinrich, a nagy háborús veteránok leszármazottai kezet fognak az 1914-es karácsonyi fegyverszünet emlékművének 2008-as leleplezésén. Fotó: Alan Cleaver CC BY 2.0
A múltra visszatekintve már tudjuk, hogy a karácsonyi fegyverszünet nem más volt, mint egy kis nyugalom az igazi vihar előtt. Hiszen a háború véresebb jelenetei még csak ezután következtek, a felek közötti konfliktus, ami elindította a támadást, még csak eztán jutott a tetőfokára. Az új év pedig nem nyugalmat és békét hozott, hanem még nagyobb borzalmakat.
Egy keresztet tettek le Saint-Yves-ben (Saint-Yvon) a belgiumi Comines-Warneton településen található Ploegsteertnél 1999-ben, a karácsonyi fegyverszünet emlékére. A szöveg így szól: „1914 – A karácsonyi fegyverszünet – 1999 – 85 év – Ne felejtsük el.”
Ennek a rövid, és igen fontos pillanatnak, amit 1914. december 24-én átéltek a fiatal katonák volt egy fontos üzenete: a harcmezőkön tartózkodó férfiaknak van egy őszintén emberi vágya – az, hogy béke legyen.
Forrás:
thevintagenews.com
wikipedia
Felső kép: Karácsonyi fegyverszünet. Ismeretlen szerző – Internet CC BY-SA 4.0
Magazin cikkek








